Zsámbéki Jazz Open - 2002 |
|
|
Világsztárok közreműködésével és egy rendkívüli ötlet megvalósulásával fejeződött be a zsámbéki romtemplom tövében a hétvégi jazzkoncertek sorozata, amelyen Terasz is részt vett. A sztárokat Tony Lakatos és a Szakcsi Lakatos család képviselte. A megvalósult ötlet a Szakcsi Generation Band színpadra lépése volt.
"A közös, családi zenélés Malosik Róbert ötlete volt" – kezdte a történetet Szakcsi Lakatos Béla. "Először a Rádió hatos stúdiójában készítettünk ilyen felvételeket. Elmondhatom, nem volt rossz ötlet!
Ez a zenekar egy családi vállalkozás, mely a két fiún (ifj. Szakcsi Lakatos Béla, az idősebb és Róbert, a fiatalabb fivér – a szerk.) kívül kiegészül még Oláh Kálmán zongoristával. Ő a feleségem édestestvérének a fia és a Trio Midnight zongoristája. Nem könnyű megszervezni egy ilyen produkciót, mert a négy zongora szállítása, a programok egyeztetése, plusz a ritmus szekció meghívása – ez most Orbán György nagybőgő és a a Jazzdob Tehetségkutató verseny győztese, Lakatos „Peczek” András – anyagilag is jelentős tétel, de most itt vagyunk" – fejezte be a Generation rövid történetét a zenekar vezetője.
|
|
Ezek után Szakcsi Lakatos Béla kicserélte a kissé nyikorgó széket és szólójátékkal nyitotta az estet. A nézőtér zsúfolásig megtelt, a családi produkcióra mintegy ötszáz zenerajongó volt kíváncsi. Nos, nem csalatkoztak! Majd színpadra lépett a fiatalabb fiú, Lakatos Róbert. Játékát felfokozott érdeklődés kísérte.
Néhány napja tért haza Montreaux-ből, ahol a nemzetközi fesztivál tavalyi szóló-zongora kategória győzteseként tett eleget a szervezők meghívásának. "Abban a teremben zongoráztam, ahol Miles Davis is játszott; ez a régi Casino terem" - mondta az ifjú tehetség. A vár tövében felállított, kissé rozoga színpad ugyan nem a Casino nagyterme, de kiérlelt, ritmusváltásokkal tarkított játékával többször is nyíltszíni tapsot aratott. A tempóváltások nem szabdalták szét az előadást; ellenkezőleg: összefűzték a különféle hangulati elemeket. Könnyű volt irányítania a magas szinten, vele teljes összhangban teljesítő kíséretet is.
A szünetben Róbert elmondta, hogy többször is kért tanácsot bátyjától, édesapjától, mikor úgy érezte, nem sikerülnek elképzelései. Sőt, Oláh Kálmán véleményére is sokat adott. Soha nem kritikát kapott, hanem hosszú beszélgetések során kielemezték a problémás időszakot, "helyre tették" az előadói tévutakat. Magába a játékba azonban soha nem szólt bele senki. És ez így is van jól.
|
Harmadikként ifj. Szakcsi Lakatos Béla lépett a pódiumra. Ismeretlen szerző műveivel indított, melyekben egy filozofikus zongorajátékot hallhatott a nagyérdemű. Itt kell megemlíteni, hogy az Orbánnal és "Peczek" Lakatossal kiegészülő trió önálló együttesként is hallható: "Bop-Be" Trio néven július közepén koncerteztek a Pesti Vármegyeháza udvarán. Befejező számukban ifj. Szakcsi bemutatta, hogy nem csak az elmélyült játék mestere: briliáns technikájának még a hatvannegyedes, gyors futamok, a "pergetések" sem okoztak nehézséget.
A ritmus szekció színvonalas szólókkal támasztotta meg az élményszámba menő játékot.
|
|
|
|
Lakatos Peczek András - dob |
|
Szalay Gábor - gitár és Lakatos Róbert - zongora |
|
„Soha nem beszéltem rá őket a zenére" – mondta a büszke apa. "Mindenki azt csinált, amit akart. Ők választottak. Például, a kisebbik fiú nagyaon jó klasszikus zongorista is, a baseli zeneakadémián tanult. De abbahagyta, mert a két műfajt nem bírta együtt. Én nem tiltakoztam. Azt nem mondom, hogy kis korukban nem kérdeztem ki a leckét, de ez nem egyenlő a beleszólással, a tanítással. Ők soha nem érezték, hogy én ki vagyok. Erről mi nem beszéltünk otthon. Nálunk reggel nyolctól késő éjjelig ment a zenehallgatás, a közös játék a barátokkal. Mint például Lakatos Tónival is."
|
Tony Lakatos. Felmegy a színpadra, elmondja a konferáló Pocsai Krisztinának – aki, mintegy ráadásként, elbűvölő énekprodukcióval is észre vétette magát –, hogy végre, tizenöt év után megjelenik egy lemeze Magyarországon is. Ez a Move It, mely a múlt évben Japánban került a boltokba, s inkább hip-hopos, rap énekes elemeket tartalmaz, mintsem a szó szigorú értelmében vett dzsesszt. A mikrofonhoz sétál és azonnal elvarázsolja a közönséget. Úgy tűnt, a nyitó szám afféle ujjgyakorlat lesz. Ám a dallam bemutatása után azonnal meggyőzött mindenkit, hogy mindent "ki tud hozni" hangszeréből, amit annak technikai lehetőségei megengednek.
Különösen igaz ez a második félidőben nyújtott teljesítményére. Idősebb Szakcsival a lágy és "agresszív" elemeket kiváló érzékkel váltogatva, hol űrbéli utazáson, hol akácillatos sétányon érezhette magát a közönség.
|
Lehet-e még tetézni a púpozott tányért? Nem véletlen a kérdés, hiszen az est előadói jam sassionre készülődtek. A válasz: igen, néha lehet! Tony Lakatos kiemelte: már megengedheti magának, hogy válogasson a meghívások között. Az dönt elsősorban, kikkel játszhat együtt.
A zsámbéki koncertre boldogan fogadta el Malosik Róbert szervező, zenei szerkesztő meghívását. Ezt a felszabadult, őszinte hangulatot éreztük mindannyian a záró produkcióban.
|
|
|
|